Fanny(17) és a szupererő.
Két hónapja kaptam egy emailt, amiben egy aggódó édesanya a lányának keresett szakembert, mert az addig alkalmazott terápiák már nem hoztak eredményt és nehéz napokat éltek meg mindketten. Elmondása alapján több szakember oldalát is tudatosan megnézte, aztán mellettem döntött. Az egyedülálló MentálMasszázs(R) szolgáltatásom jól hangzott, mint egy lehetséges megoldás a problémára. Emlékszem a Fannyval történt első találkozásunkra. A 17 éves lány fekete bőrdzsekijében megtörten ült a váró helyiségben, hangja halk és visszafogott volt. Amikor köszöntünk és bemutatkoztunk egymásnak, azt láttam a tekintetében hogy nincs életkedve. Azt, hogy tulajdonképpen azért keresett fel, mert neki már mindegy, nincs veszíteni valója. Ezt a levelet tegnap kaptam tőle és …nehéz az érzést szavakba önteni, amikor sikerül egy sötét, mély gödörből ilyen szépen együtt kijönnöm egy ügyféllel. Onnan tudom a segítsegemet hitelesen adni, hogy a saját mély gödrömből nekem is ki kellett jutnom. Egyedül , segítség nélkül.A többit leírja maga Fanny és az engedélyével osztom meg a levelét, mert ha csak egy embert is megszólít, már az is eredmény.
,,Kedves Gábor!
Rég óta kűzdök saját magammal. Annak ellenére, hogy még csak 17 éves vagyok, jóval több mindent kellett megélnem és hamarabb kellett felnőnöm mint egy átlagos korombelinek. Egészen régen kezdődött ez a küzdelem, többször is túl mélyre kerültem és többször visszaestem a gödörbe amikor megpróbáltam kihúzni magam. Volt amikor fel is adtam.
Ezután egy hónapot töltöttem pszichiátriai zárt osztályon. Utána pedig legalább egy évet folyamatos gyógyszerezéssel, pszihiáterrel, pszihológussal, 3 különböző féle terápiával, magántanulóként, 0 szocializálódással otthon voltam.
Röviden ezek arra jók voltak, hogy a legnagyobb szarból kiszedjenek, hogy ne legyek abban a tudat állapotban, ahol megoldás a halál. Múltbéli sérelmeken is segített, de azon hogy most mivan velem, merre tovább és azt mégis hogyan, arra senki nem adott választ.
Sajnos édesapám már nem él és édesanyámmal pedig nem túl szoros a kapcsolatom, mint tudhatod. El is költöztem otthonról, kettesben élek a kutyámmal, albérletben, esti suliba járok és dolgozok. Szóval ahogy én mondtam “megoldok magamnak mindent”.
Ideig óráig elhittem magamnak, hogy nem vagyok megrekedve aztán szembe vágott a valóság, hogy nem hogy meg vagyok rekedve, újra elindultam lefele. De nagyon. Fogalmam nem volt hogy mégis mit csináljak, mert tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, de már egyszerűen minden lehetőséget végig próbáltam akik segíteni próbálnak nekem.
Éppen egy szakításon voltam túl, pénzzel tartoztak nekem és megengedtem hogy egy olyan szerepbe csússzak bele ahol az önbizalmam és az önbecsülésem megszünt létezni.
És bár nem gyakran tettem ilyet, édesanyámhoz fordultam hogy mi tévő legyek, mire ő megmutatott téged. Az egyeztetett telefonhívást a porban heverő önbecsülésemmel vártam, de inkább nem vártam.
Nem igazán hittem a dologban már, de vártam a hívásodat ahol elmondhattam a problémámat és nagyon szimpatikus volt, hogy ha személyes konzultációra megyek hozzád, akkor beszélgetés után van egy masszás is. Én kifejezetten szeretem ha maszíroznak, ezért adtam neki egy esélyt, és milyen jól tettem.
Egy nappal az első alkalom, előtt ért véget egy több mint egy egy éves kapcsolatom és te is tudod mennyire szar állapotban ültem be hozzád.
Végig sírtam az egészet, teljesen reményvesztett voltam, szinte csak a negatív oldaláról voltam képes nézni az életem.
Emlékszem hogy csak úgy ömlöttek ki belőlem a dolgok már rég letelet a 60 perces beszélgetés és még mindig azt beszéltük hogy hogyan tudnék ebből most elindulni kifelé.
Nálad éreztem először azt, hogy nem az a vége, hogy elsírom a bánatom és hazamegyek hanem hogy elkezdjük keresni hogy én hogyan tudnék elindulni a legjobb énem felé és hogy ez tényleg rólam és arról szól hogy megtaláljam magamat. Hogy tényleg fontos, hogy, hogy vagyok. És minden stresszt, komolyan kimasszíroztál belőlem a végére. Aznap elindult bennem egy másik gondolkodásmód, már nem voltam annyira összetörve és ezzel a gondolkodásmóddal együtt szinte csettintésre jöttek velem szembe a pozitív dolgok.
Belekerültem egy nagyon jó kis baráti társaságba, újra eljártam otthonról, napról napra jobb hangulattal keltem, jobban éreztem magam a bőrömben, éreztem hogy teszek magamért, összeszedtem a dolgaimat amikre eddig nem volt erőm. Mondtad is nekem a második alkalommal amikor beléptem hogy sokkal jobban nézek ki és őszintén sokkal jobban is éreztem magam.
Bár előészítetted nekem a papírzsepit, de már csak egy pár csepp könny jött ki a szememen, és közbe egyre többet tanultam arról hogy hogyan lehetek boldog és kiegyensúlyozott úgyhogy az csak rajtam múljon. Tettem magamért, és tényleg rajtam múlik, felmondtam a munkahelyemen Hip-Hop találtam újat ahol sokkal jobban érzem magam és kaptam egy kivételesen jó álláslehetőséget Monacóban.
Erre én az összes magyarázatot megtaláltam neked arra hogy miért mondjak nemet rá, de segítettél kicsit tisztább helyről nézni a dolgot, anélkül hogy állást foglaltál volna igen vagy nem mellett és most ott tartok hogy októberben kiköltözök Monacóba a tengerpartra és nem is dönthettem volna jobban.
Jól érzem magam a bőrömben, meg tudok élni boldog pillanatokat, bízok magamban és nem félek attól hogy mi lesz mert tudom hogy megoldom, mert nálad megtanultam így gondolkodni. Nem kellett bebizonyítanod, mert amint elkezdtem ezt, az élet bebizonyította, hogy így van. Kicsit olyan mint hogyha egy szupererő került volna a kezembe amit hogyha teljesen megtanulok használni, megállíthatatlanná tenne.
Ezelőtt még sosem hallottam semmi ehhez hasonlóról, de több év egyhelyben ácsorgás után nem szeretném elhinni hogy két hónap alatt ilyen erő került a kezembe. Amit tőled tanultam. Bátran tudnálak bárkinek ajánlani, aki egy pillanatra is úgy érzi hogy tanácstalan hogy van-e kiút és ha igen akkor merre tovább.
Te hittél bennem, addig amíg én is elkezdtem hinni magamban.
Nagyon sok mindent láttam, sok nagyon mélyen lévő embert is, főleg a zárton és őszintén receptre írnám fel nekik azt amit te csinálsz.
Visszanézve annyira egyszerű volt az egész így.
Úgyhogy ezúton is és ezzel a levéllel szeretném megköszönni neked hogy megmutattad azt hogy igenis a legmélyebbről is vissza lehet találni magadhoz és hogy igazán rólam és értem szólhattak azok másfél órák amiket nálad töltöttem.
Hálával és köszönettel Fanny”
Én azt gondolom, hogy minden kilátástalannak és lehetetlennek tűnő élethelyzetből van kiút. Amint azt Fanny példája is bizonyítja, a legnagyobb erő mindenkinek a saját ereje. Ha egy mentálisan fárasztó, kétségbeesett helyzetben van olyan segítség, aki ezt az erőt észreveszi, felébreszti és tudatosan kezeli, akkor bizony már könnyebb dolog kezedeni is vele valamit és tudatosan önmagad számára használni.
Beke Gábor életvezetési konzulens/mentálmasszőr
0630-8254275
